Szinyei ezzel az újabb pipacsos festményével egy korábbi vázlatához tért vissza, s bár más elrendezésben és formátumban, de nagyjából hasonló kompozícióban mutatta be a kedvelt tájelemeket. Az álló formátum révén itt nagyobb szerephez jut a fehér felhős kék ég és a sárga mezei út, melyen ezúttal egy asztalkendőbe kötött ételhordót vivő piros kendős, kék szoknyás parasztasszony halad fehér ingvállban, mögötte szaladgál mezei csokrot szedő apró fiacskája kalapban. Az összes változat között ez a legkiérleltebb, ennek a színkompozíciója a legkiegyensúlyozottabb, s ez adja vissza legmeggyőzőbben a magyar táj nyári arculatát.